Suli, tanulás, munka, Timo. Kb. így volt beosztva a napom az utóbbi időben, ami nem baj, mert ott van Timo!

A munkában egyik nap jött valami paparazzó, és nagyon figyelte a fiúkat, meg Bubu-t és Betty-t, mert ők szolgálták ki őket! És persze őket is mindenféle kérdésekkel bombázta ez az újságíró, vagy ahogyan Betty nevezi féreg! Ami azt illeti, az is volt! XD

Mindenféle fényképeket készített róluk és még pofátlan kérdéseket is tett fel nekik. Bubu épp felé indult (nem azért, hogy meg puszilgassa…), mikor lefogtuk őt.

- Ne vitatkozz idiótákkal. Lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal- közölte Betty teljes hidegvérrel Bubu-val.

- Ugyan már hölgyeim!! Csak pár kérdést tennék fel!- mondta a féreg.

- De jogunkban áll nem felelni rá. Mint ahogy neked arra van jogod, hogy eltakarodj, mielőtt szétrúgjuk a segged!- Timy

- Nyugi van csajok! Nyilvánosan nem teszünk tönkre senkit- mondta Betty félelmet keltő hangon. És ahogy észrevettük, hatott is egy picit. Szerencsére elég hitelesen adja elő a „gonosz” szerepét.

- Jól van. Ha nem akarnak válaszolni…

- Menjen már innen!!- mondtuk már ingerülten.

- Jó, jó!! Itt sem vagyok.

- Mi még mindig látjuk… - majd Betty: Jó. Vége. Dolog van. Schnell, schnell!!

Majd dolgozóra vettük a figurát. Az egész étterem minket figyelt és találgatni próbálták páran, hogy mi történt itt valójában.

Majd az egyik ismert ember, egy műsorvezető súgta oda Timy-nek, hogy ettől a paparazzótól védjen meg minket az ég. Nagyon aljas. Majd megköszönte a kedves, figyelmeztet szavakat.

Másnap, amikor Timy-vel hazaértünk Betty épp őrjöngött! Nem is csodálom! Hiszen olyasmiket írt az egyik újságba, azt hiszem a Bravo-ba, hogy a szerelem vak, vagy lehet, hogy csak a pia volt sok a fiúknak, és ezért járnak a lányokkal! Az egész dolgot úgy adta elő az újságban, hogy a fiúk is meg a lányok is nyilatkoztak neki! Hát, igen! Ez az újságírók tulajdonsága, ha kell, mindenfélét összehazudoznak! Aztán meló közben észrevettük, hogy a féreg épp ott sétálgat az étterem előtt és Betty… Hát… Nem lehetett vele bírni, mint egy idegbeteg! Na, jó azért ennyire nem volt rossz!

Este meló után átnéztünk a stúdióba a srácokhoz, mert vagy egy hete nem is hallottunk felőlük. Nagyon örültek nekünk. (ugye nem kell mondanunk, hogy mi jobban) mikor meg kérdezték tőlünk, hogy mi újság van velünk… kínos csend lett úrrá rajtunk. Majd Bubu és Betty elővette az újságot és a kezükbe nyomták. Közben én Timo-hoz bújtam, Timy pedig Linke-hez.

- Ez nem igaz. Ilyen szemetet!! – Juri.

- Én nem fogalmaztam ilyen finoman…- mondta Betty.

- Te mikor fogalmazol finoman?- Bubu.

- Hááát.. volt olyan is!

- Mikor?

- Nem tudom…

- Na, ez most… nem lényeg. Mit csináljunk?- Timy.

- Semmit kicsim. Ez ellen azt tehetitek… tehetjük, hogy nem vesszük figyelembe- Chris.

- Betty-nek nehéz lesz elsiklania felette…- Bubu.

- ??- David.

- Eléggé temperamentumos…- „súgta” oda neki Bubu.

- Tényleg??- áll meglepettséggel.

- Igen… az vagyok. És néha haragtartó. És hangulatember is. Néha idegesítő is… de alapjában véve el lehet viselni engem. J

- J nem baj. Nekem tetszik…- David

- Akkor. Minden jó, ha jó a vége- Jan.- mindenki itt van. Szeretjük egymást. Van pia. Felejtsük el a mai napot egy kis agysejt pusztítással!!

És ittak a mai napra. Nem is keveset… Azért csak ittak, mert ma valahogyan nem volt kedvem sem beszélgetni, sem inni! Szóval nyugodtan leültem a tv elé és néztem valami horror filmet! Timo meg a többiek nem hagytak békén, de még ahhoz sem volt kedvem, hogy velük foglalkozzak!