Olyan jó volt Bubu-t és Franky-t újra együtt látni és annyira boldogok voltak…
De az már nem volt annyira jó, hogy a fiúk minden nap késő estig dolgoztak és utána már hulla fáradtak voltak… Így mindannyian próbáltuk úgy alakítani a dolgainkat, hogy minél többet lehessünk együtt, de amikor koncerteztek kihagyhatatlan volt, hogy mi ne legyünk ott. Vagy ott ugráltunk az első sorban, vagy a színfalak mögött figyeltük őket, és büszkélkedtünk, hogy igen ők a mi pasijaink… A suliban elkezdődtek a vizsgaidőszakok számomra és látástól-vakulásig csak tanulnom kellett, és ezért nem igazán találkoztam Timo-val…

Hívtak engem is a berlini koncertjükre, de eleinte úgy volt, hogy nem tudok elmenni, mert tanulnom kell. És amikor mindannyian (lányok és a banda) elmentek, rájöttem, hogy a mai volt az utolsó vizsgám és szabad vagyok! Arra gondoltam, hogy még szerencse, hogy időben észbe kaptam, és így még ott leszek konci előtt 10 perccel!!! Hát, fogtam magam, raktam be egy kis ásványvizet (az útra, mert már nagyon szomjas voltam) és elindultam. És igazam lett ott voltam 10 perccel előbb… (Mint később kiderült bár ne mentem volna oda…)

Nagy örömmel kerestem Timo-t, de közben David megállított:

- Barbee! Hát te?- kicsit furán.

- Ma volt az utolsó vizsgám csak erre későn jöttem rá, és ezért csak most értem ide! Miért talán baj, hogy itt vagyok?- ráncoltam a homlokom.

- Nem, nem baj! De hogy is! Csak nem számítottunk rád!

- Ha ezzel arra célzol, hogy nem nézhetlek titeket, mint rajongó, mert elfogyott a jegy, akkor az nem gond! Majd nézlek titeket innen hátulról!

- Igazad van az is egy megoldás!- már annyira furán beszélt, hogy rossz érzésem volt.

- David! Valami baj van? Talán Betty-vel van valami?

- Nem, nincs semmi! Csak meglepődtem, hogy itt vagy és kész!

- Jó, jó nem kell leharapni a fejem! És Timo merre van?

- Ööö… Azt hiszem az öltözőjében, várj megnézem!

- Én is meg tudom nézni!

- Igaz! De várj csak! Azt hiszem átment Franky-hez!- elindultunk Franky szobája felé, de vissza is fordultam, mert eszembe jutott, hogy Franky biztos nem Timo-val van miközben ott van Bubu!

- Hova mész?- David.

- Szerinted?- és David elém ugrott- Mi a bajod?

- Semmi, de most miért mész más irányba?

- Azért, mert Franky pont Timo-val fog beszélgetni, mikor ott van Bubu, ugye?!

- Van benne valami!

- David! Jól vagy, biztos, mert nem tűnsz éppen ép eszűnek ma… Már bocs!

- Igen, mert teljesen el vagyok havazva, és nagyon izgulok!

- Jaj! Én meg hülye vagyok! Már annyiszor felléptetek itt!

- Igaz! De akkor is!

- Jó, hiszek neked! Csak had keressem meg Timo-t, jó?

- Várj! Ott van Linke! Vele még nem is beszéltél!

- Majd fogok! És légyszi állj félre az ajtóból!

- Linke, gyere ide! Itt van Barbee!- megfogta a kezem és odarángatott. Közben valamit súgott Linke-nek, aki erre elkezdte vakarni a fejét! És odahívta Jan-t, neki is mondtak valamit, és közben David egyre erősebben fogta a kezem!

- David! Ez már fáj!

- Oh! Bocsi!- közben Linke és Jan köszöntek (három puszival), majd Linke:

- Várjunk csak te még nem voltál itt, körbevezetlek!

- Nem kell, mert már voltam itt! Mi van, ma mindenki megőrült?- közben megjöttek a lányok. Ők sem értették, hogy miért nem hagyja David, hogy bemenjek Timo szobájába.

- Légyszi, engedj el! Tudod te, hogy milyen régen láttam Timo-t, kérlek csak hadd köszönjek neki! Utána felőlem mondasz, amit akarsz és megcsinálom!- kérleltem, de Betty hatásosabb volt és David elengedte a karom!- Betty, örök hálám!- elindultam, hogy megnézzem, mit csinál Timo, de ezek a szemetek megint ott voltak előttem!- Fiúk!- már idegesen!- Csak had köszönjek neki! Jó?- és csak ott álltak előttem, én meg már nem tudom, hogyan de sikerült megfognom a kilincset és kinyitottam az öltöző ajtaját! Jan próbált az ajtó után kapni, de nem sikerült neki! Bár sikerült volna! Bárcsak ne mentem volna oda!...

Közben jött Timy, hogy megnézze mi a baj, és utána Betty… Ők is lefagytak, amikor meglátták azt, hogy Timo épp egy másik csajjal smárol! Persze azonnal abbahagyták, miután észrevették, hogy látom őket!!! De már késő volt! Csak az jutott az eszembe, amikor elindultam, hogy:

Hogy lehettem ennyire hülye, hogy az hittem, hogy szeret és, hogy meg tud változni!!!