Annyira hiányoztak, hogy az hihetetlen! Még csak négy nap telt el, de akkor is! A meló is nehezebb volt, a srácok is nyavalyogtak, és még nekünk is hiányoztak!

Timy-vel épp beszélgettünk, hogy beszélnünk kell a szüleikkel, mert nagyon hiányoznak nekünk!

- Nem hiszem el, hogy csak úgy hazahívják őket?! Áh!- én.

- Én sem! És szegény fiúk! Még a végén más lányok karjában fogják keresni a vigaszt!- Timy.

- Azért vagyunk mi itt! Hogy ezt meg akadályozzuk!- én.

- Igaz!- Timy.

- De akkor is, ez nem mehet így tovább! Nekem igenis hiányoznak! És nem érdekel semmi sem! Elmegyek és beszélek a szülőkkel! Ha kell egyedül, de akkor is elmegyek!- én, egyre magasabb és hisztisebb hangon!

- Én veled tartok!- Timy. Elindultunk és csak félúton jutott eszünkbe, hogy a fiúknak nem szóltunk! Na volt kapkodás, mert nem vették fel a telefont, csak Juri, aki meg épp máshol volt! De megvártuk még ők hívnak fel minket! :P

- Hova mentek?- Timo.

- Meglepetést hozunk nektek! Ha minden jól megy!- Kicsit viccesen.

- Ne hülyüljetek! Nem kell semmi!

- Már késő!- és leraktam a telefont, ott is voltunk, egész gyorsan haladtunk!

- Jó napot! Betty-t és Bubu-t keressük!

- Sziasztok! Ha szabad milyen ügyben vagytok itt?

- Szerettük volna őket látni! De várjon még, ne szóljon nekik, előbb had beszéljünk magukkal!

- Rendben! Honnan tudtátok, hogy együtt vannak?

- Legjobb barátnők! Ez egyértelmű! Nos, kezdeném a mondókámat, nekünk és a fiúknak már nagyon…- annyit beszéltem, hogy majdnem elaludtak! XD

- Értjük mi! És látjuk, hogy valóban nagyon jóban lehettek velük, ha ekkora utat tettetek meg és nem sajnáljátok az időt arra, hogy csak ezért idejöjjetek! És az az igazság, hogy ők is nagyon rosszul viselik azt, hogy nélkülözniük kell benneteket! Épp most beszélgettünk arról, hogy visszaengedjük őket! De csak akkor, ha kéthetente legalább egyszer meglátogatnak bennünket, és minden ünnepségen, pl.: szülinap, névnap, stb. itt lesznek!

- Erről mi fogjuk magukat biztosítani! Mármint, hogy megteszik! Csak legyenek jók hozzánk és had jöjjenek vissza!

- Rendben van! Máris szólok nekik, hogy csomagoljanak!

- Ne! Mi szeretnénk nekik szólni!

- Ok!- mentünk is, és jaj, mennyire örültünk, hogy láthatjuk őket! De ők is! És sikeresek voltunk! 10 perc alatt bepakoltak! Elköszöntek és indultunk is vissza! A telefonomat bennhagytam a kocsiban (persze nem az ülésen)! Nézem, akku lemerül, annyiszor hívott Timo, hogy lemerítette a telómat! Milyen gyorsan tud menni az ember, ha örül valaminek! Hazaértünk Istenem, de jó volt látni a fiúk arcát, amikor meglátták a lányokat! Aztán, mint ahogy megszokhattátok csaptunk egy jó kis bulit! A rosszkedvem is elszállt végleg, mert most már minden rendben volt!!! Otthon mindent elmondtunk, hogy mi hogyan történt. Hülyültünk, kardoztunk üres (műanyag) üvegekkel, stb.

Este jutott csak eszembe, hogy nekem is haza kellene mennem pár nap múlva, persze csak pár napig, mert Erzsébet nap lesz, anyu, keresztanyu, mama névnapja+ mama szülinapja, és másnap a másik mama névnapja, meg lesz Erzsébet-bál is! És illene megérdeklődnöm, hogy mi újság a barátaimmal, de gondoltam, hogy erről még nem szólok! Ja, és még Timo-ékat is be kellene mutatnom a családnak! Már alig várom! XD:P