Akkora volt a nyüzsgés a házban, hogy az hihetetlen, mintha három hétre mennénk!!! Igaz egyikünk sem tudta, hogy mit vigyünk magunkkal… De végül sikerült összepakolni, és elindulni!!! Borzalmasan féltem a repüléstől, hiszen annyi katasztrófa filmet láttam már, és még csak másodszorra ültem rajta, egész úton nyugtatni kellett, kevés sikerrel… Mikor leszálltunk a gépről, csak ennyit mondtam:

- Végre, szilárd talaj!- csak egy kicsit néztek hülyének! XD

A bátyám már ott várt ránk, de mivel túl sokan voltunk, három kocsival jöttek, (bátyám, Zsolti, Máté) Bemutatkoztunk, és indultunk is, a lányok meg Franky, Juri, Jan és Linke annyira fáradtak voltak, hogy elaludtak (ezt úgy mesélték). Egy kocsiban utaztam Timo-val, David-dal, Betty-vel és a bátyámmal. Én voltam a tolmács, mindent fordítottam, amiről éppen beszélgetni talált kedvük! Ez egy kicsit lefárasztott… Aztán megérkeztünk, és már mindenki a mamáéknál volt, mikor megláttak minket leesett az álluk! Engem felismertek, de sejtelmük nem volt arról, hogy kik a többiek! Jaj, a mama annyira megörült nekem, hogy sírva fakadt, felköszöntöttük az ünnepelteket, és szerencsém volt, mert ott voltak az unokatesóim és ők beszélnek németül, így nem csak nekem kellett fordítanom, még az is mázli, hogy mivel a mama, meg a papa németek félig, ők is beszélik a nyelvet. Egész jól kijöttek a családommal, nagyon jól esett, hogy ilyen jól szórakoznak! A papám (anyai ágon) meg is jegyezte Jan-t, hogy mennyit iszik, és, hogy el kell majd mennie vele a szőlőbe (, mert a papám jó minőségű bort csinál). Gondolom, sejtitek, hogy nem ellenkezett!!! XD

De az egész família inkább Timo-ra volt kíváncsi, hiszen ő a barátom. Nem is hagyták szegényt, az drága uncsitesóim pedig mindent fordítottak, nem is csoda, hogy én is és ő is elvörösödtünk! Minden szóba jött házasság, gyerekek, nem fogták föl, hogy még ennyire nem terveztünk előre, de annyira nem volt gáz, mert jókat röhögtünk az egészen, és persze a papa megint:

- Ha bántani mered az én kis Babim, nem éled túl!- Babiß ez én vagyok (XD), mindig így hívott, a többiek meg Huginak. Ezt persze muszáj volt megint előadni, és felidézni gyerekkori hülyeségeimet… Annyira égtem, hogy az hihetetlen!!! Ezt is megszokhattam volna.

Amikor már láttam, hogy kezdenek fáradni (Franky-ék) gondoltam, körbevezetem őket, a faluban, és persze a házunkban (ahol a gyerekkorom legjavát töltöttem). Csak a fél falu ébredt fel arra, ahogyan Jan az út közepén németül kiabál, majdnem kihívták ránk a rendőröket! Még jó, hogy nem változtam annyit, és mindenki megismert! Én már elképzeltem, ahogy bent ülünk az őrsön… Áh…

Aztán megmutattam a klubbot (ifjúsági), mivel nem voltak új tagok, maradtak a régiek, a korhatár nem változott meg csak senki sem tartotta be, hogy bemehet-e. Előjöttek az emlékek, és próbáltam rávenni a többieket, hogy menjünk már de túl jól érezték magukat. A (régi barátaim több mint fele) jól beszélt németül, így egész jól elhülyültek. Az alkoholt kedvelő (de nem alkoholista), Robi szórakoztatta a társaságot, mint régen. És Zsolti… Nah róla inkább nem is beszélek…

Úgy kettőkor a régi otthonom felé vettük az irányt, nem kellett minket altatgatni, két perc alatt mindenki úgy aludt, mint akit fejbe lőttek. A reggel már nem volt ennyire kellemes nekik. Hehe… XD

De anyu kávéja csodákra képes! (Még én is ittam belőle, pedig utálom a kávét!)

A zuhanyzóért viszont akkora harc dúlt, hogy az hihetetlen, egyszerre öten álltak az ajtó előtt, én meg átbújtam valamelyik lába között és bent is voltam. Nem vették észre, hogy bent vagyok csak akkor, amikor becsuktam az ajtót! Hih!!!

Hamar készen voltam, hiszen direkt megnyitották a hideg csapot, úgyhogy szépen leforráztam magam… De visszakapta!!! Na és persze Franky volt az! Kis undok!

Miután mindenki kész lett anyuval és a lányokkal már el is készítettük az ebédet! Isteni lett! Látszik, hogy anyutól tanultam! XD Kajáltunk, és újra elmentünk a faluba… Bocsánatot kértünk azoktól, akiket felébresztettünk a zajunkkal!

Ismét bementünk a klubba, Egy páran ott aludtak, és akkor keltek föl, húúú, borzalmas látvány, a hajuk égnek állt, hófehér az arcuk, fúúú…

Megmutattam nekik az egész falut, hamar körbeértünk, aztán leültünk a játszótérre, mint a kisgyerekek úgy játszottunk.

- Gyertek homokozni!- Timy. Bár tőle, mit vártunk.

- Áááá! Libikóka! Bubu! Gyere!- Betty. Azonnal elfoglalták, már csak egy óriás nyalóka hiányzott a szájukból és azt hiszem, hogy ovisok!!! David és Timo a hintákat tulajdonították el… Jan meg beleült Timo ölébe! Mint két meleg! De nem sokáig csinálták, mert közben jöttek a falu öregasszonyai, minden nap járkáltak a faluban és mindent szemügyre vettek. Meg is kérdeztek, hogy ki ez a sok bolond. Nem igazán szimpatizáltam velük akkor sem, amikor még kicsi voltam…

A többiek a padnál ültek és verekedtek, vagy éppen nyugodtan beszélgettek.