Miután mindenki bepakolt, Timo odajött hozzám:

- Nagyon kedves családod van… - megpuszilt.

- Köszi!!! De bárcsak ne mondták volna el azokat a cikis dolgaimat!

- Ettől csak jobban szeretlek!!!

- Ezért most kapsz egy csókot!- és megcsókoltam.

- Én már megmutattam neked a titkos helyemet, ahova mindig elmentem, ha egyedül akartam lenni, de te nekem még nem!

- Akkor gyere!- elkaptam a kezét, és kihúztam a házhoz, Betty-ék utánunk futottak, de az ajtóban megálltak. Nem is foglalkoztam velük, csak fogtam Timo kezét, és mentünk, futottunk. J

Elértünk a régi bicikli-pályánkhoz… mennyit hülyültünk ott, onnan be az erdőbe, szegény már nem is tudta, hogy merre járunk, azzal felmásztunk az egyik fára… Ott leültünk, és mutattam neki a tájat:

- Ezt nézd!!! Ez a táj mindig lenyugtatott, bármi is történt! Egy időben még rajzoltam is itt, zenét hallgattam… Bárcsak láthatnád a naplementét! Innen a legszebb…

- Gyönyörű!!! Nem csodálom, hogy lenyugodtál, ha itt voltál! Csodaszép! Rajzoltál? Megvannak még a képek, vagyis rajzok?

- Nem tudom! Ide rejtettem el, ebbe az odúba, biztos, hogy már szétrágták, elázott, vagyis azt nem, mert azért raktam ide, hogy ne ázzon el! Na, meg is van!

- Te műanyag tokba raktad?

- Ihhi! Erről el is feledkeztem! Azt hiszem ezt nem kellett volna, de kicsi voltam!

- Nem baj, mutasd őket!

- Itt van!- és elkezdtük nézegetni. – Ez abból az időből való, amikor bezárkóztam, és alig beszéltem másokkal!

- De nagyon szép! Most miért nem rajzolsz?

- Rajzoltam én, csak még kicsi voltam szépek voltak a rajzaim, de úgy néz ki ezt kinőttem…- J

- Értem!- mélyen nézte a rajzokat. Pedig nem voltak olyan szépek! – És milyen zenéket hallgattál?

- Ennél a rajznál, szomorú, szerelmes dalokat, de ennél, már rock, hip-hop, rapp. Ja és ennél: ilyen ugra-bugrálósat.

- Nagyon jók! Itt fogod őket hagyni?

- Igen, eddig is ott voltak, ezután is itt lesznek! Majd 10 év múlva megtalálja valaki! Szerintem…

- Ok! De most már menjünk vissza, mert keresni fognak! És el is kellene indulni a repülőtérre…

- Igaz! Menjünk!- szépen visszasétáltunk, és mindenki: „Hol voltatok?” de nem mondtunk rá semmit! Összegyűlt a kis csapat, de előbb elköszöntünk mindenkitől, és már mentünk is! Megint a repülőn… Timo végig fogta a kezem, Timy is, nagyon féltem! Pedig nem vagyok az a hisztis, félős csaj, csak a repülés a halálom! Mondtam is, hogy legközelebb kocsival jövök! Láttam Timo valamin nagyon gondolkozott meg is kérdeztem, hogy talán valami baj van, ő is fél, de nem… azt mondta, hogy csak elképzelt ott a fán, ahogy ülök, zenét hallgatok, néha énekelek, és nézem a naplementét. Annyira aranyosan mondta… Gondolom, nem kell tovább ragoznom! XD