A másnap megint olyan úgy kezdődött, mint a tegnapi, csak most már többen is fennvoltak: Juri, Tímy, Franky, Bubu, David. A többiek meg még a szobában aludtak.

- Hello! Na, mi van? Hogy-hogy fent vagytok? Miért nem alszotok?- én álmosan.

- Mindegyikünknek fáj a feje, meg a torka…- David.

- És a folyamatos orrfújást se hagyd ki!- Juri.

- Ja meg az…

- Te hova mész?- Franky.

- Suliba, Tímy akkor gondolom, h nem jössz.

- Ne megyek! Szerintem amint felkelt Linke elmegyek a dokihoz, meg gondolom, h a többiek is jönnek. - Tímy, és közben hapcizott egyet. – na, még ez is!

- Nem kellett volna vizesen kint futkározni a hidegben…- Bubu, köhögés közepette.

- Engem bedobtatok a medencébe, és nekem nincs semmi bajom…- én. – Bár eddig mindig úgy volt, h akkor lettem beteg, amikor már mindenki meggyógyult… na, mind1, most viszont megyek a suliba. És jobbulást!- felkaptam a kabátomat, és lassan elsétáltam a suliba. Egy kicsit fáztam, de jót tett a reggeli séta. A suliban a szokásos… Most is kiidegeltek a hülye osztálytársaim, évfolyamtársaim, csak most jobban, mint szoktak.

Majd hazamentem. Éppen akkor jöttek meg a dokitól a többiek. Mindenki volt orvosnál.

- Szia kicsim! Te jól vagy?- Timo.

- Nekem nincs semmi bajom, de várj, ezt lekopogom!- én. – És nektek mi a bajotok?

- Valami új vírus. Nem tudom a nevét. De a melóban egyedül leszel. – Betty.

- Gondolom, h majd besegítenek ők is! Ne hogy már csak én melózzak!!!- én.

- Nyugi! Tuti, h besegítenek, de ha haza jössz itt kell majd ápolnod engem!- Timo.

- Öhömm!- Jan.

- Minket…- Timo.

- Még csak az kéne! Örülök, ha végzek! De engedj el, még a végén elkapom!- én.

- Oké…- szomorodott el.

- Kaját is neked kell csinálnod!- Franky.

- És takarítani is!- Linke.

- És a gyógyszereinkről gondoskodni!- Tímy.

- És bevásárolni!- Betty.

- És a postával foglalkozni!- Hannah. – Bár eddig is te foglalkoztál vele, meg én…

- És az interjúkat, fotózásokat, meg az ilyeneket lemondani!- Juri.

- És a dokihoz elvinni!- David.

- És persze a melóba is kell menned!- Jan.

- És suliba is jó, ha jársz!- Timo, a nyelvét kidugva.

- És

- Nincs több és! Még jó, h nem vagytok többen! És ne dugd ki a nyelved, mert leharapom! És itthon vagytok, így takarítani tudtok ti is! Abba nem haltok bele, ha kimentek a postaládához és kiszeditek a leveleket! És a gyógyszereket ti is be tudjátok venni! És lemondani ezeket, a dolgokat ti is le tudjátok mondani, mert csak néhány telefonhívás! A dokihoz is el tudtok menni, annyira nem vagytok betegek! És a séta nem árt! És attól, h betegek vagytok, nem kell itt játszani a primadonnát!- már idegesen, és felmentem a szobámba, becsaptam az ajtót.

Lent: (tisztán lehetett hallani, h mit beszélnek)

- Ennek meg mi baja van?- nézett furán David.

- Nem tudom, ne rám nézzetek!- Tímy.

- Ne is ránk!- Timo és Franky.

- Szerintem nem kellett volna így letámadni…- Bubu.

- Csak a tényeket közöltük vele. De szerintem is túlzásba estünk!- Linke.

- Pedig a szennyest nem is hoztuk szóba! xD - Jan.

- Ez nem vicces! Valami baja van… De nem beszél…- Betty.

- Fölmenjek megkérdezni, h mi van?- Hannah.

- A-a! Ne! Mert most tanulni próbál, és ha zavarjuk csak még idegesebb lesz… Vagyis gondolom én…- Juri.

- Oké.

- De igaza volt, egy csomó olyan dolgot mondtunk, amit mi is meg tudunk csinálni. – Linke.

- Hagyjuk most. Majd ha megjött a munkából, és higgadtabb lesz, megpróbálok vele beszélni- Franky. Fent a szobámban, nekiálltam tanulni, nem sok sikerrel, majd be a fürdőbe, szennyes, h Jan meg ne szóljon, Majd le a konyhába csiniztem nekik kaját, csak, h örüljenek, majd felmostam. És mentem is dolgozni.

Persze, h ilyenkor van teltház… Ugyan voltak segítőim, valami zöldfülűek, de áhh… Azok is: „mit kell csinálni?”, „ezt hol találom?”. Áhh! Én se tudtam eleinte, h mi hol van, de mégis feltaláltam magam és megkerestem. Mirko-ék valahova elmentek ezért nem ők segítettek. Ma tiszta ideg voltam… És akkor még ez is…

- Türelem, türelem, türelem, türelem, türelem, türelem, türelem, türelem, türelem, türelem, türelem! Nyugi! Vége lesz ennek a napnak is egyszer!- nyugtattam magam. És hatásos volt!

Aztán a nap végén, záróra előtt pár perccel, (már csak két vendég volt) elkéretőztek a fiúk (zöldfülűek xD), h randijuk van és nem akarják lekésni, meg, h én nagyon ügyi vagyok és ezt már becsukott szemmel is megcsinálom! Öhh… Elengedtem őket, bár tudtam, h csak kamu az egész. Milyen jószívű vagyok! (ego) Miután elmentek a vendégek összepakoltam (egyedül), kitakarítottam (egyedül), majd bezártam, és mentem haza (egyedül xD), olyan sötét volt… És félek a sötétben, már majdnem futottam, csak végre otthon legyek!

Otthon amint beértem megcsapott a finom illat, de mivel nem voltam éhes, így nem ettem egy falatot sem, go be a fürdőbe, és legszívesebben egy forró fürdőt vettem volna, de csak zuhanyzónk van… Majd megpróbáltam megint tanulni, most már nagyobb sikerrel! Nem is mentem le, csak bedőltem az ágyba és aludtam, mint akit fejbe lőttek. Csak arra ébredtem föl, h valaki simogatja a hátam…