A másnap szombat volt…àNincs suli! Yeah! Én keltem a legkorábban, persze ezt nem lehet korai kelésnek nevezni (9 óra), de mégis mindenki aludt. Készítettem reggelit a kis betegeknek, majd egy jéghideg zuhanyt vettem. Nem tudom, h miért, de ez már megszokott volt, csak attól tudtam felkelni igazán, a kávét nem szeretem, sőt egyenesen utálom…

Aztán szépen sorban mindenki felébredt, utánam Betty jött le, majd Bubu és Hannah, és Timy, a fiúk, mint mindig most is 11-ig aludtak. A reggel unalmas volt…

Kimentem a postaládához, mert általában ilyenkor már van Bravo, meg a többi újság. A címlapon: A Panik Magyarországon járt!

- Na, erre kíváncsi leszek…- én, dunnyogva.

- Mi az?- Franky, unott hangon.

- Semmi, itt van az interjú veletek, h hol voltatok.

- Jaaa…

- Na, szóval: Az egész banda kiutazott M.o.-ra, mert Timo barátnője magyar… Személyesen is megkérdeztük a fiúkat, h milyen volt ott lenni, és miket csináltak, & miért titkolták a kiutat…- olvastam fel.

- Nem is tudtuk, h ennyi magyar rajongónk van!- Jan, nézegetve egy magyar rajongói oldalt.

- Hát, én is közéjük tartoztam, tartozom, csak most már nem látogatom azt az oldalt… Nézd itt a nevem, mint fan!- mutogattam a lap-top monitorján.

- De miért minden magyar?- Jan, az értelmes.

- Ezt most komolyan kérded?- néztem rá hülyén.

- Öhhh… nem. - és egy hülye vigyorral nézett rám.

- Lefordítanád nekünk, h legalább valamicskét értsünk belőle?- Betty, bociszemekkel.

- Höh… Nem is tudom, itt rólatok van szó, szóval semmi újat nem hallhattok. És lényegében csak lefordítják azt, ami a német újságban van. Mert M.o.-n nem igazán írnak rólatok az újságok… Személy szerint már vagy 20 levelet küldtem, csak én a Bravo-nak, h valamit írjanak már rólatok! És a többi fanról nem is beszélve!!!

- Nem szeretnek minket a magyar újságok!- Jan.

- Ez nem igaz, például írtak rólatok, amikor Franky összejött Leo-val, bár a szakításról nem, meg, amikor összevesztetek a menedzseretekkel, meg, amikor Londonban voltatok, stb.

- Hűűűű! Ez aztán tényleg sok információ rólunk!- Timo.

- Ők inkább a magyar bandákkal vannak elfoglalva…- még mindig védve a magyar Bravo-t.

- Tényleg, milyen bandák vannak ott?- Juri.

- Ööömm… Szinte mindenfélék, de rock a legmeghatározóbb, meg azt hiszem újabban az emo, vagy nem…

- A TH-sokat jobban szeretik, mint minket?- David.

- Igen… De akik a ti rajongóitok, azok nagyon hűek hozzátok, és a lemezeiteket is megveszik, meg minden! És a TH már volt koncertezni ott, ti viszont még nem!

- A mi rajongóink a legjobbak!- Timo.

- Azok, bizony, de még életedben nem hallottál erről, mm, h ennyi magyar fanotok van! Igaz?- kérdőn nézve rá.

- Nem, de attól még őket is ugyanúgy imádjuk!

- Én elhiszem!- bociszemek! Eközben Betty és David etették egymást, Bubu és Franky a pultnál enyelegtek, Timy, Linke és Jan a Web-oldalt nézegették, Hannah és Juri a teájukat iszogatták.

Eltelt vagy négy óra, teljesen békésen, ettünk, ittunk (nem alkoholt), tv-t néztünk. Aztán csörgött a telefon…